Bár meghatódva, mégis némi hiányérzettel álltam fel a fotelből, miután megnéztem a rendkívül izgalmas témát és nem mellesleg igaz történetet feldolgozó A Mardini nővérek című filmet. A szíriai úszó nővérek sztorijának feoldolgozása – akik kalandos és rögös úton érkeztek Németországba, majd egyikük a Menekültek Olimpiai Csapatának tagjaként részt vett a riói olimpián – díjak egész sorát nyerhette volna, ha egy kicsit sikerül professzionálisabban megcsinálni.

A sportos tematikájú filmek sorában viszonylag kevés olyannal találkozunk, amely úszókkal foglalkozik. Az eredetileg The Swimmers címen készült, nálunk A Mardini nővérekként bemutatott alkotás is picit csalódást fog okozni azoknak, akik úgy gondolják, a sport főszerepet játszik benne. Persze valamennyire érthető, hogy a walesi-egyiptomi rendező, Sally El-Hosaini elsősorban Yusra és Sara Mardini lebilincselően izgalmas történetére szeretett volna koncentrálni, így ez a mozi a dráma, a sportfilm és az életrajzi mű egyfajta egyvelegének mondható, de talán a dráma iránya a mérvadó.

A sztori a 2010-es évek első felében indul, amikor a szíriai polgárháború már javában dúl. Két főszereplőnk, Yusra és Sara Mardini azonban nagyjából olyan életet próbál élni, mint bármelyik másik tinédzser a világ legtöbb országában: szórakoznak, diszkóba járnak és emellett sportolnak is (úsznak), méghozzá keményen, mert édesapjuk – ha már neki nem adatott meg, hogy nagyobb sikereket elérjen – mindent megtesz a fejlődésük érdekében.

Amikor azonban Yusráék jelenlétében rakétatámadás éri az uszodát, ráébrednek, hogy szülőhazájukban már nem érezhetik magukat biztonságban, így megszületik az elhatározás: elmenekülnek az országból, irány Németország. A nővérek így útra kelnek, eközben megismerhetjük a menekülteket érintő súlyos nehézségeket, az embercsempészet kegyetlenségeit, és jön a film kulcsjelenete is: egy ócska csónakkal húsz ember, köztük a lányok, igyekeznek átjutni Törökországból Leszbosz szigetére. Csakhogy a járműnek ekkora teherrel nincs esélye elérni a célját, így annak érdekében, hogy ne süllyedjenek el és hogy mindenki megmeneküljön, Yusra és Sara úszva, a csónakot is vontatva juttatja el a társaságot görög területre.

A filmben vissza-visszatérő motívum, hogy az európaiak gonoszak, rosszindulatúak és folyton vegzálják a menekülteket. Már a törököknél is vannak gikszerek, de Leszbosz lakóit egyenesen ellenségesnek állítják be, akik még pénzért sem szolgálják ki a szíriai vendégeket. Arról egy szó sem esik, hogy ennek a háttere talán az, hogy az egykor virágzó turizmussal rendelkező sziget az elmúlt években állandó menekülttáborrá változott, elértéktelenítve lakóinak ingatlanjait, veszélyessé téve mindennapjaikat… Mindez viszont értelemszerűen nem változtat azon a tényen, hogy ezek a nyomorult emberek, akik kényszerből kellett hogy elhagyják otthonukat, valóban ki vannak szolgáltatva különféle bűnözői csoportoknak, akik csúnyán kihasználják őket, és akiknek (is) köszönhetően az életüket kockáztatják céljaik elérése érdekében.

Gyorsan hozzá kell tennünk, hogy vannak kivételek is: a menekülteket segítő szervezetek, illetve a németek. Igen, ők kedvesek és befogadóak, úgyhogy miután hőseink elérik Németországot, pozitív fordulatot vesz az életük. Ráadásul egy elhivatott úszóedző, Sven elvállalja a lányok trenírozását is, és Yusrából olimpikont farag: a fiatalabbik nővér a Menekültek Olimpiai Csapatának tagjaként részt vehet a 2016-os riói ötkarikás játékokon. Innentől egy darabig klasszikus amerikai sportfilmmé változik az alkotás, annak minden pozitívumával és negatívumával. A kissé hatásvadász jelenetek persze ebben a sztoriban helyénvalónak mondhatók.

Az talán már kevésbé, hogy bár a főszereplőket alakító két színész – akik egyébként a való életben is testvérpárt alkotnak – aranyos, szimpatikus, de karakteresnek már egyáltalán nem mondható. Ebben a két szerepben sokkal több lenne, és magában a történetben is. Amikor megtudtam, hogy a lányok kalandjait megfilmesítik, biztos voltam benne, hogy az alkotás díjesőt hoz majd, ehhez képest sokatmondó, hogy A Mardini nővérek egyelőre nem nyert semmit, egyedül a Legjobb brit film kategóriában kapott jelölést 2023-ban, de egyelőre csak egy hosszú lista egyik tagjaként.

Ettől függetlenül érdemes megnézni, mert a sztori tényleg jó, és száraz szemmel nem is lehet „túlélni”. Csak kicsit mérges vagyok amiatt, hogy nem hozták ki belőle azt, ami benne volt.

A MARDINI NŐVÉREK (THE SWIMMERS)

Bemutatás éve: 2022

A film hossza: 134 perc

Rendezte: Sally El-Hosaini     

Zene: Steven Price

A főbb szerepekben: Nathalie Issa, Manal Issa, Ahmed Malek, Matthias Schweighöfer, Ali Suliman, Kinda Alloush, James Krishna Floyd