Bár a jelenleg zajló szezonban is láthatjuk jó néhány honfitársunkat a német Bundesligában, a magyar játékosoknak egyébként is komoly múltja van a német bajnokságban. A liga történetének kétségkívül legmagyarabb csapata az a Cottbus volt, amelyben 1998 és 2007 között – részben különböző időszakokban – összesen hét magyar légiós szerepelt. A korábbi német kancellár, Angela Merkel kedvenc együttesének ez az időszak volt a fénykora – sajnos azóta igencsak mélyre, egészen pontosan a negyedosztályba süllyedt.

Az egykori NDK csapatainak újkori, vagyis a német újraegyesítés óta elért eredményeiről, problémáiról, és sok esetben kálváriájukról néhány héttel ezelőtt egy hosszabb írásban értekeztünk (ITT), és a keleti klubok közül most arra a Cottbusra fókuszálunk, amelynek hallatán a legtöbben azon korszakra gondolnak, amikor az együttes tele volt kelet-európai futballistával – köztük számos magyar légióssal.

A brandenburgi alakulat más utat járt be, mint a korábbi keleti nagycsapatok: csak 1997-ben jutott fel a Bundesliga másodosztályába, és nem mellesleg abban az évben első volt NDK-s gárdaként döntőt játszhatott a Német Kupában. Anyagi lehetőségei a többi csapatéhoz képest korlátozottak voltak, ezért a vezetőség merőben új koncepcióhoz folyamodott: elsősorban kelet-európai, jórészt a Balkánról származó, ottani viszonylatban olcsó futballistákkal erősítette meg a keretét, ami, mint utóbb kiderült, telitalálatnak bizonyult. A különböző nemzetiségű, egymást nem feltétlenül kedvelő játékosok a kezdeti bizalmatlanság után egyre inkább összekovácsolódtak, és egy hajtós, szerethető együttes kezdte bontogatni szárnyait az Eliasparkban.

A csapat vezetőedzője nem más volt, mint az az Eduard Geyer, aki a 90-es évek elején, a német szerepvállalás idején a Siófoki Bányászt is irányította egy darabig, amíg egyszer csak rejtélyes módon el nem fogyott a pénz. Cottbusban azonban, ha nem is volt kolbászból a kerítés, a gazdálkodás stabil volt, és ez az egységes brigád 2000 májusában, a Köln és a Bochum mögött harmadikként (akkor még nem rendeztek osztályozót), története során először feljutott az élvonalba.

Ebben már két magyar játékosnak is szerepe volt: a nagybányai születésű, de kilencszeres magyar válogatott, a Ferencvárosban és az Újpestben is megfordult Miriuta Vasile 1998-ban érkezett, ő volt a Cottbus fazonszabásza. Az amúgy rakkolós játék az ő technikai képességeinek köszönhetően volt időnként látványos is. A feljutás részese volt Mátyus János is, aki az ezredfordulón, 2000 telén szerződött a klubhoz, és vált a védelem alapemberévé.

Sokan előre lesajnálták a cottbusiakat, mondván a Bundesliga messze legalacsonyabb költségvetésű keleti kiscsapataként labdába sem rúgnak majd a legjobbak között, de a klub a már jól bevált receptet tovább finomítva igyekezett még jobban erősíteni a keretet. Ennek szellemében légósok újabb garmadája érkezett, ezúttal is többnyire Európa keleti feléből.

Sebők Vilmos Németországon belül váltott, a másodosztályú Waldhof Mannheimtől igazolt Cottbusba, Horváth Ferenc pedig a belga Genk gárdájától jött. A korábbi újpesti védő Mátyushoz hasonlóan nagy erőssége volt a csapatnak, Horváth viszont nem igazán találta a helyét, így néhány hónap után Izraelbe szerződött.

Nem volt azonban megállás, a következő években újabb magyar játékosok igazoltak Edu Geyer együtteséhez, bár ez nem mindegyikük esetében volt sikertörténet. A Fradi-szurkolók nagy kedvencét, Vincze Ottót mindenekelőtt azért hozta el Mannheimből a Cottbus, mert Miriuta távozófélben volt, és vele szerették volna pótolni a középpályán. Csakhogy Miriuta végül mégis maradt, így Vinczének nem igazán jutott szerep a pályán, hamar parkolópályára került.

Annál sikeresebb időszakként tekinthet azonban a cottbusira Lőw Zsolt. Az Újpesttől érkező balhátvéd három szezont töltött el a brandenburgiaknál, ahol jól is érezte magát, a közönség is kedvelte.

Ami a fentebb említett lesajnálást illeti, a Cottbus alaposan rácáfolt a kétkedőkre: 2001-ben 14., egy évvel később pedig 13. lett a Bundesligában, vagyis három egymást követő idényt tudott eltölteni a legjobbak között. Ebben az időszakban a gárda olyan különleges élménnyel tudta megajándékozni a közönségét, mint a Bayern München 2000. októberi legyőzése, Sebők Vilmos góljával!

A modern labdarúgás egyik történelmi jelentőségű mérkőzése is a cottbusiak nevéhez fűződik: 2001. április 6-án első Bundesliga-csapatként álltak fel 11 külföldi kezdőjátékossal a Wolfsburg elleni bajnokin. Ma már ez nem tűnik olyan furcsának, a 2000-es évek elején viszont még annak számított.

„Egy nemzetközileg és Németországban is kevéssé ismert csapatról volt szó, ahol érdekes társaság jött össze – elevenítette fel cottbusi emlékeit a Network4 sportcsatornáinak szakkommentátora, Sebők Vilmos. – Az elején nem volt annyira egyszerű a helyzet, hiszen a sok kelet-európai játékos gyanúsan méregette egymást, nem volt jellemző az összetartás, de aztán összerázódtunk. A képességeket tekintve nem volt csúcsminőségű csapat a Cottbus, de fizikálisan hihetetlenül jó állapotban voltunk, Geyer nagyon keményen meghajtotta a társaságot. Elképesztő edzéseink voltak.”

Az 52-szeres magyar válogatott védő a mai Union Berlinhez hasonlítja az akkori Energie-t, amelynek játékosai csíptek, rúgtak, haraptak a pályán, nagyon kellemetlen ellenfelek voltak bárki számára.

„Kisvárosról beszélünk, egy családias klubról. Ebben a közegben mi, játékosok nagy sztárnak számítottunk, aranyéletünk volt. Nagyon jó szívvel gondolok vissza azokra az évekre, mindig telt ház előtt játszhattunk, örök emlék marad az a három év.”

Persze a tündérmesék is véget érnek egyszer, így 2003-ban a Cottbus sem tudta elkerülni a sorsát, kiesett a másodosztályba.

2006-ban viszont még jött egy feltámadás, immár Szélesi Zoltánnal a fedélzeten, aki két évvel korábban igazolt a Megyeri útról Cottbusba. A csapat ismét feljutott a Bundesligába, és ezúttal is három évet töltött ott, de 2009-ben a Nürnberg elleni playoff-csatában búcsúzni kényszerült.

Ezt követően pár évig még stabilan tartották magukat a Bundesliga 2-ben, de aztán elindult a mélyrepülés, és a jelen bizony nem túl fényes: a Cottbus 2019 óta a Regionalliga északkeleti csoportjában szerepel, és jelenleg ugyan második, de ez a negyedosztályt jelenti, azaz elvesztette profi státuszát. Nincs már Eduard Geyer, nincs magyar kontingens, egy-egy palesztin, ghánai és montenegrói származású játékoson kívül csak Németországban született labdarúgó szerepel az együttesben.

2008/09-ben még közel 17 ezer volt az átlagnézőszám a Stadion der Freundschaftban, a legutóbbi szezonban már alig négyezer. Így múlik el a világ dicsősége – Cottbusban is. A klub azonban a magyar szurkolóknak mindig több lesz, mint egy egyszerű német kiscsapat.