Február 14-én, magyar idő szerint hétfő hajnalban rendezik meg az 56. Super Bowlt, ahol a Cincinnati Bengals és a Los Angeles Rams küzd a bajnoki címért és az azzal járó halhatatlanságért. A mérkőzést Magyarországon az ARENA4 közvetíti élőben. Cikkünkben bemutatjuk, hogy az AFC-bajnoka, a Cincinnati Bengals milyen úton jutott el a döntőbe.

Ahhoz, hogy megértsük, mekkora jelentősége is van a Bengals esetén, hogy Super Bowlt játszhat a csapat, évtizedeket kell visszaugrani az időben. A korábbi Browns sikeredző, Paul Brown által 1967-ben alapított csapat a ’80-as években élte legsikeresebb korszakát, 1981-ben és 1988-ban is megnyerte a főcsoportját, ám mindkét esetben elveszítette a Super Bowlt a San Francisco 49ers ellen. Kevesen gondolhatták ekkor, hogy micsoda mélyrepülés vár a csapatra, ám 1990 és 2004 között egyszer sem tudtak pozitív szezont produkálni, de utána is leginkább a középszerűség jellemezte a gárdát. Ebben nagy szerepe volt Paul Brown fiának, Mike Brownnak is, aki apja 1991-es halála óta vezeti a franchiset, nem csak tulajdonos és elnök, de kvázi GM-ként is funkcionál.

2003 és 2018 között Marvin Lewis volt a csapat főedzője, többször, több ígéretes játékos is érkezett a csapathoz, gyakran reménykedhettek a szurkolók, hogy talán majd most,

a várva-várt áttörés azonban mindig elmaradt.

2011 és 2015 között ötször is bejutottak a rájátszásba, ám mind az öt alkalommal búcsúztak a wild-card körben, majd három negatív mérlegű szezon után 2018 végén közös megegyezéssel távozott Lewis.

Mike Brown ekkor hozta meg legjobb döntését, Zac Taylort nevezte ki főedzőnek, a némileg ismeretlen, kevés tapasztalattal rendelkező fiatal szakembert. Taylor történetesen épp a Los Angeles Rams csapatától érkezett, 2017-ben még csak elkapó edzői asszisztens volt, 2018-ban viszont már az irányítókat edzette, ekkor jutott Super Bowlba a Rams, Jared Goff-al a kezdőben.

Ez az ajánlólevél elég volt Brown számára, ám az egyértelmű volt, hogy hosszú út áll a csapat előtt, nagyon kevés tehetség volt a keretben, morálisan is romokban volt az együttes. A szezon ennek megfelelően is alakult, 0-11-el kezdett a gárda, néhány ígéretes mérkőzést leszámítva pedig csak a holtszezont várták a legtöbben, 2-14-es mérleggel az 1/1-es választás lett a Bengalsé,

övék volt a liga legrosszabb csapata.

A 2020-as drafton aztán érkezett a friss Heisman-győztes, elképesztő egyetemi karriert maga mögött hagyó Joe Burrow, hogy új irányba terelje a Cincinnati Bengalst.

Egy év alatt nyilván nem lehet minden lyukat befoltozni, a fiatal irányító játéka így is bizakodásra adott okot, ám a 11. héten érkezett az újabb törés, Burrow súlyos sérülést szenvedett, véget ért a szezonja, sőt, az sem volt biztos, hogy a következő év elejére 100%-os lehet. A csapat 4-11-1-es mérleggel zárt, amivel ötödikként választhattak a drafton.

Így érkeztünk el a 2021-es szezonhoz, Burrow rehabilitációja jól haladt, a draft első körében érkezett korábbi egyetemi csapattársa, Ja’Marr Chase ám továbbra is maradtak hiányposztok, kérdőjelek – elsősorban a támadófallal kapcsolatban, félő volt, hogy Burrowt megint addig ütig-vágják, míg újra meg nem sérül.

A szezon első fele nagyjából eszerint a forgatókönyv szerint alakult, Burrow jól játszott, szép győzelmekhez vezette csapatát (a csoportrivális Steelers és Ravens ellen is idegenben sikerült nyerni), de a Bears vagy a Jets elleni vereség jelezte, ez a gárda még nem tökéletes.

A bye week után aztán tovább erősödött a Bengals, a Steelerst és a Ravenst hazai pályán is elkapták, az utolsó előtti fordulóban pedig a Chiefs elleni skalp már azt is megmutatta, hogy bárkire veszélyes lehet a fiatal gárda, 10-7-es mérleggel behúzták az AFC északi csoportját, a wild card körben pedig jöhetett a Las Vegas Raiders, akiket a 11. héten egyszer már sikerült legyőzni.

Ekkor érkezett a megváltás, a cikk elején felidézett 1988-as szezon után, 31 (!) évvel később ismét győzni tudott a rájátszásban a csapat, ez az összes major sportágban a leghosszabb negatív sorozat volt, egy teljes generáció nőtt fel Bengals PO-győzelem nélkül, így érthető módon már ezzel sikertörténetté vált a szezon.

A divisional körben az első kiemelt Tennessee Titans gárdájához látogatott a Bengals és egy újabb parádés mérkőzést játszottak, az újonc Evan McPherson négy mezőnygólt is bevágott, az utolsó 52 yardossal pedig nagy meglepetésre a győzelmet is megszerezte csapatának.

Az AFC döntőt a főcsoport legnagyobb esélyese, a Kansas City Chiefs ellen vívták, 21-3-as hátrányból felállva hosszabbításra mentették a meccset, majd újra jött McPherson és Super Bowlba rúgta a csapatot.

A Cincinnati Bengals alig két éve még a liga leggyengébb csapata volt és azt most is kijelenthetjük, hogy nem ők a legerősebbek, ám a fiatalok, Burrow, Chase, McPherson, a Zac Taylor által koordinált támadósor, a rendkívül egységes védelem bebizonyította, hogy

bárkit képesek elkapni, így a rendkívül szerethető társaság és sztori Super Bowl győzelme igazi amerikai álom beteljesülése lehet…