Meglepő nosztalgiával beszélt a motorversenyzés klasszikus korszakáról napjaink négy sztárja, akik még gyerekként se nagyon láthatták a 80-as, 90-es évek menőit.

Marc és Alex Marquezt, Joan Mirt és Alex Rinst kérdezték, milyen emlékeik vannak az 500 köbcentis éráról, kipróbálnák-e azokat a gépeket, netán versenyeznének is velük.

“Kevin Schwantz az egyik hősöm – vágott bele a közepébe a vb-címvédő, a 23 éves Joan Mir. – Bár még meg sem születtem akkoriban, sok videót láttam róla, a stílusa egészen látványos volt. Szerettem volna kipróbálni azokat az 500-asokat. A fejlődéssel kerültünk a jelenlegi helyzetbe, hogy a motor sokkal több segítséget kínál nekünk, így gyorsabb és hatásosabb is. Minden korszak különböző, de minden korszak egyformán jó is. Nincsenek jobb és rosszabb korszakok, csak különbözőek.”

Schwantz valójában Mir egyik elődje volt, a 80-as évekbeli Pepsi-, a 90-es évekbeli Lucky Strike Suzuki RGV 500-asa a GP-történet egyik leglegendásabb motorja. Az amerikai 1993-ban szerezte egyetlen vb-címét, az 500-asok között, de 25 futamgyőzelemmel volt, aki három vb-t nyert.

Mirhez hasonlóan belelkesedett csapattársa, Alex Rins is az 500-asok hallatán:

“Azok a versenyzők az 500-as korszakból brutálisak voltak! Imádnék kipróbálni egy elektronika nélküli, kétütemű 500-ast, valójában már kértem is a Suzukit, hadd próbáljunk ki egyet. De hogy versenyezzünk is vele, az azért kicsit bonyolult lenne. Azt hiszem, a mezőny szétszakadozna, mert

azokhoz a motorokhoz sokkal több tehetség kellett, mint a négyüteműekhez.

Kétségtelen, azokon nagyobb lenne a különbség a pilóták között.”

Csak egy kiragadott példa, de Rins véleményét látszik bizonyítani, hogy az utolsó jerezi 500-as futamon, 2001-ben az első hat pilóta végzett 14 másodpercen belül, míg a legutóbbi, pár héttel ezelőtti versenyen az első tíz.

Marc Marquez 1993-as születésű, a felsorolt motorosok közül ő láthatott a legtöbbet az 500-ból. Az ő elődje Mick Doohan, aki egy másik ikonon, a Honda NSR 500-as modelljén nyert zsinórban öt világbajnokságot, ebből négyet Marquez jelenlegi csapatánál, a Repsol Hondánál.

“A Honda NSR 500-assal kezdetben nagyon nehéz dolgunk lenne,

azok a gépek fizikailag sokkal megterhelőbbek voltak a jelenlegieknél.

A modern érában már mindenki az elektronikán nőtt fel, ami sokat segít, de bonyolultabbá is teszi a motorozást. Akárhogy is, remek lenne azokon az old school motorokon versenyezni, a drukkereknek biztosan tetszene” – mondta az idősebb Marquez fivér.

Öccse abszolút egyetért vele:

“Az 500 egy másik világ volt másfajta dinamikával. Az elektronika nélkül jóval komplikáltabb lenne az életünk, de nagyon szeretnék kipróbálni egy 500-ast, sőt, versenyezni is vele.”

Ha tényleg összejönne valamelyiküknek egy teszt, van kihez fordulniuk tanácsért, ugyanis egy ember még maradt a jelenlegi MotoGP-mezőnyben, aki nem csak versenyzett az 500-asokkal, de futamokat, sőt, világbajnokságot is nyert velük: Valentino Rossi.

Az olasz 2000-ben mutatkozott be az 500-ban két győzelemmel, majd 2001-ben még tizenegyszer nyert, és megszerezte első világbajnoki címét a királykategóriában. Amikor néhány éve megkérdezték, kilenc világbajnoksága – egy 125-ös, egy 250-es, egy 500-as és hat MotoGP-vb – közül melyikre a legbüszkébb, rávágta, hogy az 500-asra, mert az volt a legnehezebb.

Azok a kétüteműek nyers vadállatok voltak, nem volt motorelektronika, kipörgésgátló meg indulást szabályozó startelektronika, stb., ráadásul a kettővel kevesebb ütem miatt az erő sokkal közvetlenebbül csapott le az aszfaltra – és nem ritkán a gépet uralni próbáló motorosra.