A Lipcse kezdőjében Willi Orbánnal és Gulácsi Péterrel, a Freiburg Sallai Rolanddal állt fel a Német Kupa 2022-es döntőjében, ahol a Freiburg még soha nem járt, a Lipcse meg ugyan járt, de soha nem nyerte meg. És ha már magyarok, utoljára Lisztes Krisztián emelhette fel a Német Kupát, még 2004-ben, a Werder Bremen játékosaként. A Lipcse a bajnoki negyedik hellyel jövőre is BL-résztvevő lesz, de a kupagyőzelem már csak a presztízs szempontjából is jól mutatna, a Freiburg a 6. lett, ami EL-t ér, ezen a kupagyőzelem sem javítana jottányit sem, de biztos lenne helye a vitrinben.

A Freiburg kezdett jobban: a 19. percben Sallai passzát Eggestein 18 méterről rúgta be, és ugyan előkerült a VAR, mert Sallainál kezezést reklamált a Lipcse komplett kerete gyúróval és titkárnővel együtt, de a videózás – joggal? jogtalanul? – vétlen kezezésnek minősítette az esetet, 1-0 a Freiburgnak. A meccs ettől sem pörgött fel veszettül, helyzet akadt mindkét oldalon, de olyan, ami után a fejünket fognánk, hogy “mégis, ezt hogy lehetett kihagyni?” nem nagyon. A szünetig a meccs képe csak annyit változott, hogy a 36. perctől valamiért mindenki elkezdett nagyon rohanni, ezzel egyenes arányban nőtt a labdakezelési hibák és rossz passzok száma is, de hát ahol fát vágnak ott forgács is hullik, ugye.

A második félidőben a Lipcse hamar (az 57. percben) hátrányba került, Marcel Halstenberget utolsó védőként elkövetett – a saját helyezkedési hibáját korrigálandó, rém ostoba – szabálytalanságért állították ki teljesen jogosan. Három percre rá Sallai növelhette volna a Freiburg előnyét, de elszerencsétlenkedte a helyzetet. A 61. percben a Lipcsébe becserélték Szoboszlai Dominikot, aki a 70. perc magasságában a sorfalba lőtt egy szabadrúgást, de egyébként remekül mozgott, volt pár jó passza, labdatartása, és lendületet vitt a csapata játékába. A 76. percben a Lipcse egyenlített: egy Szoboszlai-szabadrúgás lepattant, de csak felívelték a 16-oson belülre, ahol Orbán remekül tovább fejelte a labdát az ötös sarkánál érkező Nkunkunak, aki 3 lépésről, egy védővel a nyakán, az egész helyzetet csodálkozva bámuló Freiburg-kapus mellett bepasszolta. 1-1.

A Lipcse ettől lábra kapott, Szoboszlai a 82. percben egy szabadrúgásból talált be majdnem, a kipattanót Flekken kapus bravúrral hárította/Henrichs hebehurgyán a kapusba lőtte, maradt az 1-1. Két perc múva Olmo két centivel lőtt a jobb alsó mellé, és ennyi volt a rendes játékidő, jöhetett a ráadás, amiben Gulácsira nagyon odafigyeltek fentről, hiszen háromszor is a kapufa mentett helyette, amikor meg nem, akkor a freiburgi csatárok bénázták el az ajtó-ablak helyzeteket is. Volt még egy vitatott helyzet a freiburgi 16-oson belül, egy becsúszás közben a védő Höfler elpöckölte a labdát Olmo elől, majd a másik lábával olyat alátett, hogy még egy hétig fájni fog, de a bíró – nagyon helyesen – nem adott büntetőt.

Jött a lutri, a büntetőpárbaj, amiben a Freiburg játékosai voltak az idegesebbek, és mivel ideges ember ritkán lő be 11-est, kettőt ki is hagytak: egy fölé ment, a másikat meg a felső léc védte Gulácsi helyett, így a Lipcse lett a kupagyőztes, mert ők még úgysem hibáztak, hogy Orbán jobb combja mintha a nekifutás közben görcsölt volna be, Henrichs meg picit földbe rúgott a büntetőjénél. A Lipcse a meccs egészét tekintve joggal nyert, bár a ráadás három, és a büntetőpárbaj egy kapufája/keresztléce még sokáig kísérteni fogja a freiburgi drukkerek álmait.