Pénteken a Burnley–Manchester City összecsapással megkezdődik a Premier League 32., egyben az angol élvonal 125. szezonja. A Nagy Hatos helyett immár – a Newcastle megerősödése miatt – egyértelműen Nagy Hetesről beszélhetünk, de a legutóbbi idény megmutatta, hogy meglepetések bárhol történhetnek. Vajon történelmet ír a City azzal, hogy zsinórban negyedszer is begyűjti az aranyérmet?

Még a legendás, Sir Alex Ferguson vezette Manchester Unitednek sem sikerült annak idején egymást követő négy szezonban az élen végeznie a Premier League-ben, az esélyek alapján azonban könnyen előfordulhat, hogy a 2023/2024-es idény végén a város másik klubja, a City ezt megcsinálja és történelmet ír.

Mindez még úgy is igaz, hogy Pep Guardiola együttese egyelőre nem volt annyira aktív a nyári átigazolási időszakban. Tény viszont, hogy akik érkeztek, nem akármilyen nevek: a Lipcse fiatal horvát védőjét, Josko Gvardiolt az RB Leipzigtől igazolták 77 millió fontért, honfitársát, a rutinos középpályás Mateo Kovacicot a Chelsea-től 25 millióért. A kulcsemberek közül Riyad Mahrez ment (Szaúd-Arábiába, az Al-Ahlihoz), illetve Ilkay Gündogan (Barcelona) intett búcsút a kilencszeres angol bajnoknak.

A City kerete persze eleve bombaerős, és ha Erling Haaland akárcsak megközelíti a 2022/2023-as teljesítményét (tavaly rekordnak számító 36 találattal lett gólkirály), nehéz elképzelni, hogy bárki megállíthatná a PL- és BL-címvédőt. Főleg annak tudatában, hogy az elmúlt szezon 60 tétmeccséből 44-et megnyert, és 31 találkozón szerzett három vagy annál több gólt. Az összesen 150 találat pedig a legtöbb, amit az öt európai topbajnokság csapatainak bármelyike elért.

A nagy kérdés, ki lehet képes megállítani a Cityt? Az oddsok alapján ehhez az Arsenal állhat a legközelebb. Mikel Arteta fiatal együttese már az előző idényben is megszorongatta Haalandékat, jó darabig vezette is a tabellát, igaz, a hajrában – megfelelő rutin híján – nem bírta a nyomást, így meg kellett elégednie az ezüstéremmel. Az Ágyúsok azonban az új évadnak a megfelelő tanulságokat levonva, érettebben, tapasztaltabban mehetnek neki, ráadásul nem sajnáltak több mint 200 millió fontot kifizetni a Declan Rice (West Ham) – Kai Havertz (Chelsea) – Jurrien Timber (Ajax) hármasért. Veszteségként egyedül a Bayer Leverkusenhez távozó Granit Xhaka nevét lehet megemlíteni.

Szakmailag hosszabb távon nem döntő, de önbizalomnövelőnek tökéletes, hogy a napokban a londoniak megnyerték a Community Shieldet éppen a Cityvel szemben, ám a bajnokság azért nyilvánvalóan más lesz.

A legutóbb bronzérmes Manchester United kétségtelenül sokat fejlődött Erik ten Hag keze alatt, a holland szakember – ellentétben elődeivel – megnyerte magának az öltözőt, különösen Cristiano Ronaldo távozása után. A Vörös Ördögök hat év elteltével nyertek ismét trófeát (Ligakupa), a nyáron pedig igyekeztek a piacon is körülnézni. Rasmus Højlund (Atalanta), Mason Mount (Chelsea), Andre Onana (Inter) és Jonny Evans (Leicester) megkaparintása jól hangzik, de kevesen gondolják úgy, hogy az MU versenyben lehet majd az aranyért. A futballstatisztikákkal foglalkozó Opta szimulációinak mindössze 1,7 százaléka mutatja azt, hogy a United bajnok lehet. Igaz, ez jelentősen jobban mutat, mint tavaly ilyenkor a 0,2 százalék.

A szakemberek és a bukmékerek inkább a Liverpoolról gondolják úgy, hogy esetleg beleszólhat a City–Arsenal versenyfutásba. Kétségtelen, hogy Jürgen Klopp csapata legutóbb elmaradt a várakozásoktól, de nem valószínű, hogy a ránk váró szezonban a bombaerős kerettel rendelkező Vörösök újra ilyen sokszor botlanának.

Fabinho, az eddigi csapatkapitány, Jordan Henderson, valamint Roberto Firmino, James Milner és Naby Keita már elhagyta az Anfieldet, de támadófronton a Pool jelentősen erősödött. Ebben főszerepe lehet Szoboszlai Dominiknak, akiért 60 millió fontot fizettek az RB Leipzignek. A magyar válogatott futballista játékintelligenciája, kreativitása alapján a PL nagy szupersztárjai közé emelkedhet, hatalmasak is az elvárások vele szemben, csak rajta múlik, hogy élni tud-e a lehetőséggel.

Az argentinokkal világbajnoki címet szerző Alexis Mac Allistertől is sokat várnak a szurkolók – a katari tornán és persze az elmúlt szezonban Brightonban mutatott formája alapján joggal.

Az idény egyik legizgalmasabb kérdése, hogy vissza tudja-e foglalni a helyét a legjobbak között a 2022/2023-ban nagyot bukó Chelsea, illetve a Tottenham. A 2021-ben még BL-győztes együttes csak a 12., a Spurs pedig a 8. helyen zárt legutóbb, így az a rendkívül ritka eset fordult elő, hogy a „Hatos” tagjai közül kettő egyáltalán nem léphetett ki az európai porondra.

A Kékek már tavaly (sőt, a télen is…) őrült költekezésbe fogtak, de az átigazolási politikájuk csődöt mondott, és edzőfronton is rossz döntéseket hoztak. A nyáron szerződtetett Mauricio Pochettino kapcsán is erősen megoszlanak a vélemények: az argentin tréner korábban éppen a Spurs kispadján töltött el több mint négy szezont, ahol jó szívvel gondolnak rá: rendre BL-indulást érő helyet ért ugyanis el a csapattal, ráadásul háromszor a dobogón is végzett, emellett a Bajnokok Ligája fináléjába is vezényelte a gárdát. A kritikusai viszont azt hánytorgatják fel neki, hogy mindez szép, de egyetlen trófeát sem tudott felmutatni Harry Kane-ékkel. Márpedig a Stamford Bridge-en, ahová a nyáron már sikerült odacsábítani Christopher Nkunkut (Leipzig), Axel Disasit (Monaco), Nicolas Jacksont (Villarreal), Robert Sánchezt (Brighton), Lesley Ugochukwut (Rennes), Angelo Gabrielt (Santos) és Diego Moreirát (Benfica), összesen csaknem 170 millió fontért, ennél nagyobbak lesznek az elvárások. Még akkor is, ha Nkunku már a szezonrajt előtt súlyos sérülést szenvedett.

Új edzővel, az eddig a Celticet irányító Ange Postecoglouval vág neki az idénynek a Tottenham is. James Maddison (Leicester) tűnik a londoniak legnagyobb fogásának eddig, de Pedro Porro (Sporting), Dejan Kulusevski (Juventus), Guglielmo Vicario (Empoli), Micky van de Ven (Wolfsburg) és Manor Solomon (Sahtar) megszerzése is azt segítheti, hogy a Spurs visszatérhessen Európába. Az esélyek alapján ugyanakkor a top négybe kerülésre nem feltétlenül számítanak favoritnak, bár az, hogy a jelek szerint sikerül megtartaniuk Harry Kane-t (a legutolsó infó szerint a Bayern legutóbbi ajánlatát is elutasították), sokat segíthet.

Ne feledkezzünk meg persze az előző idény egyik meglepetéscsapatáról, a Newcastle-ről sem. Tény, hogy a Szarkáknál tavaly ősszel az új, tehetős befektető megjelenésével új korszak kezdődött, de náluk nem az esztelen, össze-vissza igazolgatás volt jellemző már télen sem, most is inkább posztra igyekeztek erősíteni. Sandro Tonali (Milan) a Premier League egyik nagy sztárjává avanzsálhat a képességei alapján, és fazont adhat az eddig kétségkívül inkább a masszív védekezésben jeleskedő északkeletiek játékának, de vélhetően nem járnak rosszul Tino Livramento (Southampton), Harvey Barnes (Leicester) és Yankuba Minteh (Odense) leigazolásával sem.

Az európai kupaindulást érő pozíciókra tehát ezeknek az együtteseknek van a legnagyobb sanszuk, de emlékezzünk rá, hogy a Brighton és az Aston Villa – minden előzetes várakozást felülmúlva – milyen remek szezonnal rukkolt elő legutóbb. A meglepetés tehát az előttünk álló évben is benne van a levegőben.

Előzetesünk második részében a kiesés elleni harc lesz majd fókuszban.