A közvélemény számára – nemrég még teljesen – ismeretlen játékos nevével volt tele a sportsajtó az elmúlt napokban, akiért a Chelsea hamarabb fizetett 70 (jövőbeli bónuszokkal 100) millió eurót a Sahtar Donyecknek, mint hogy a futballszurkolók többsége látta volna játszani. De ki is az a Mudrik, és miért ér ennyi pénzt egy európai topklubnak?

Harkivban kezdte, öt év után robbant be a Sahtarba

Mihajlo Mudrik 2001-ben született az ukrajnai Krasznohradban, de focista karrierjét kilenc évesen a Metaliszt Harkivban kezdte, Dnyipro érintésével tizenöt évesen került a Sahtar Donyeck utánpótlásába. A narancs-feketék 2018-ban vitték fel a felnőttcsapathoz, azonban itt nem futotta be egyből a klasszikus aranyfiú pályaívet. Eleinte csak a tartalékok között kapott játéklehetőséget, ezért a vezetőség ideiglenes állomáshelyet keresett neki, ahol kibontakozhat az ifjú szélső. Szóba hozták az akkor még csupán a Bajnokok Ligájába és Európa-ligába vezető út elején álló Ferencvárossal is. A IX. kerület helyett előbb az Arszenál Kijevben, majd a Desznában kötött ki, de egyik klubnál sem ragaszkodtak hozzá, ami valljuk be, nem túl meglepő, ha az ember mindössze tíz bajnokin játszik az idényben, és gólt sem rúg, gólpasszt sem ad.

Persze 19-20 esztendősen nem kell emiatt szégyenkezni, viszont összehasonlításképpen: Erling Haaland ugyanennyi idősen fél év alatt vágott 16 gólt a Salzburgban, mikor 20 millió euróért szerződtette a Borussia Dortmund. Oké, ő csatár, de hogy egy Chelsea-játékost említsünk, Kai Havertz 17 és 12 gólos Bundesliga-szezonokkal a háta mögött ment Londonba 19 évesen, a német futball szupertehetségéért összesen 80 milliót kapott a Leverkusen.

A fiatal ukrán a két kölcsön után maradt Donyeckben, ahol a 2021/22-es kiírásig várt, hogy ne csak három meccsen cseréljék be, hanem komolyabban is számítsanak rá. Az orosz-ukrán háború miatt félbeszakított idényben 18 fordulóból 11-szer lépett pályára, és két találata mellett már kiosztott hat asszisztot. Ígéretes formája nem hagyott alább, az átalakult Sahtarban idén nyártól kezdőként számítottak rá, így hamarosan az ukrán válogatottban is bemutatkozhatott. A bajnokságban 12 mérkőzésen hét-hét góllal és gólpasszal jelentkezett, emellett a BL-ben is megszerezte első kanadai pontjait (három gól+két gólpassz).

Arsenal vagy Chelsea, Chelsea vagy Arsenal?

Utóbbinak köszönhetően külföldön is emlegetni kezdték a nevét, ősztől kezdve a figyelmes olvasók már felfedezhették az átigazolási rövidhírek között. Nagyobb médiafigyelmet mégis csupán december óta kapott, bár először csupán a sahtari klubvezetők nyilatkozataiba lehetett belefutni, miszerint idén még nem, vagy csak egy meghatározott összeg felett hajlandóak megválni a kikiáltott üstököstől.

Kisvártatva a legnagyobb angol csapatokkal hozták össze. Eleinte az Arsenal tűnt a legesélyesebbnek, írtak 30-40 millió eurós összegekről, ami hirtelen 50 millióra ugrott. Ezt az Ágyúsok nehezen akarták megadni, pedig a játékossal már közel álltak a megállapodáshoz, de nem tudtak pontot tenni az ügy végére. Ekkor jött képbe a Chelsea, amely hajlandó volt megfizetni az 50 milliót, azonban a sahtari klub – megérezve a vérszagot –, tovább emelte a játékos árát.

A lépés bejött, hiszen a Kékek rugalmasabbak voltak városi riválisuknál, szombaton meg is érkezett a bejelentés, miszerint a 22 éves támadó 70 millió euróért a brit fővárosba költözik, ám egyéb feltételek teljesülése esetén 100 millióra is felkúszhat a Sahtar Donyeck bankszámláján landoló összeg. Az esély mindenesetre meglesz rá, a labdarúgó nyolc és fél évre írt alá.

Tényleg ér 100 millió eurót?

És akkor adja magát a fentebb is olvasható kérdés: megtérülő befektetés lesz a Chelsea-nek, vagy újabb felesleges pénzszórás?

Mudrik vitathatatlanul tehetséges játékos, ezt a Bajnokok Ligájában már a Real Madrid, a Lipcse és a Celtic is megtapasztalhatta. Viszont ha 100 millió euró lesz a vételárból, ha marad 70, ismét elkezdhetünk filozofálni,

hol a határ?

Elég néhány hónap alatt feltűnni az ukrán bajnokságban, lőni három gólt a BL-ben, ahhoz hogy kilenc számjegyű árcédulát aggassanak egy játékosra (természetesen euróban, nem forintban)?

Ez az egyik oldal, korunk labdarúgásának nagy problémája.

A másik meg, amire a cím is rákérdez: a Chelsea oldala. A londoniaknak korábban is rendelkezésére állt Pierre-Emerick Aubameyang, Raheem Sterling, Hakim Ziyech, Kai Havertz, Mason Mount, illetve a jelenleg sérült Armando Broja és Christian Pulisic a támadószekcióban. Igen, egyikük sem nyújtott mostanában világklasszis teljesítményt, ugyanakkor 11 millió euróért már a klub kölcsönvette az ígéret státuszban megragadt Joao Felixet is, leigazolta a tehetséges David Fofanat, most pedig melléjük hozta az eddig – valljuk be – keveset bizonyító Mudrikot, a havi kiadásait ezzel 150-180 millió euró közé tornászva, felettébb merész vállalás. Akkor, amikor az egyesület finoman szólva sem áll stabil lábakon.

A Chelsea tehát egyelőre csak bankjegyekkel vívott presztízscsatát nyert meg a városi rivális ellen, és könyvelhette el az idei év eddigi legdrágább igazolását. Hogy a pályán is hasonló sikereket érnek-e el a Kékek, az a jövő zenéje, kezdésnek elég lenne a tizedik helyről BL-indulásig vezetni az együttest.