Puhl 1984-ben kezdett meccseket vezetni az NB I.-ben, még 30 éves sem volt, amikor bemutatkozott a hazai élvonalban. Négy évvel később már FIFA-listás bíró volt, 1993-ban pedig megkapta első kiemelkedő feladatát, az UEFA-kupa döntő első mérkőzését, amin a Juventus 3-1-re verte idegenben a Borussia Dortmundot.

94-ben az egyetlen magyar volt az amerikai világbajnokságon, a csoportmeccsek és a kieséses körök után a döntőben is lehetőséghez jutott. Legendás finálé volt, az első, amin nem esett gól, így tizenegyesekkel dőlt el, Brazília legyőzte Olaszországot. Puhl az egész tornán kifogástalanul fújt, nem véletlenül választották év végén a világ legjobb futballbírójává.

Az elismerést még további három követte, ráadásul sorozatban, 1997-ig megszakítás nélkül négyszer lett a világ legjobbja. Utolsó nagy meccse a 97-es Bajnokok Ligája-döntő volt, újra a Dortmund és a Juve között, ám ezúttal a németek nyertek 3-1-re, Münchenben. Az első gólt Karl-Heinz Riedle szerezte, Puhl elsők között alkalmazta a tétlen les szabályát:

Puhl visszavonulása után volt MLSZ-alelnök 2000 és 2006 között, majd az MLSZ (Magyar Labdarúgó Szövetség) játékvezetői bizottságának elnöke, aztán alelnöke lett. A közvélemény 2000 óta tévés szakkommentátorként is ismerte, 21 éve dolgozott a Sport TV szakértőjeként.

A valaha élt egyik legjobb futballbíró július 14-én lett volna 66 éves, az MLSZ saját halottjának tekinti.