Szinte napra pontosan egy éve kezdődött az Európa-bajnokság. Telt házas meccsek, félelmetes ellenfelek, eufória, na és persze izzasztó hőmérséklet. A meccsek és kimeneteleik jól ismertek, emlékezetesek, nem véletlenül gondolhattuk, hogy azokat a heteket, élményeket lehetetlen megismételni. Hála a Nemzetek Ligájának, ezekben a napokban mégis valami hasonlót élhetünk át, mint akkor, csak éppen kicsiben makettezve. Ha nem is telt ház, de egy 30 ezres gyereksereg előtt vertük meg az angolokat, hogy ezt követően saját hazájában izzasszuk meg a regnáló Európa-bajnokot, szombaton pedig közel 60 ezer szurkoló várta a Puskás Arénába a futballnagyhatalom, Németország legjobbjait, avagy a Nationalelfet.
A kérdés csak az volt, sikerül-e egy újabb tisztes helytállás, amely a győzelemtől az egygólos vereségig jelenthet mindent, vagy „papírforma szerint” belekóstolunk a pofozógép szerepbe?

Úgy este nyolc óra magasságában jártunk, 45 perccel a kezdés előtt, de ránézésre már zsúfolásig telt a stadion, senki nem bízta a véletlenre a bejutást. Ekkor vonultak ki a csapatok melegíteni, a helyezkedő drukkerek pedig kapva kaptak az alkalmon, tartottak egy hangpróbát a beérkező játékosoknak. A vendég németek jöttek be elsőként, akik az éles füttyszónak köszönhetően még éppen időben megtudhatták, milyen pokoli hangulat vár rájuk az este. Nem sokra rá feltűntek Szalai Ádámék is, akik viszont már óriási üdvrivalgást kaptak, mi pedig a nézőtéren érezhettük, a szurkoláson most sem múlhat semmi.

Eljött 20.45, a kezdés időpontja, a mieinktől a Gulácsi- Szalai Attila, Orbán, Lang- Nagy Zsolt, Styles, Nagy Ádám, Fiola- Sallai, Szoboszlai- Szalai Ádám kezdősor állt fel. Az angolok elleni meccshez képest kettő, az olaszok ellenihez képest három (ebből egy a kapus) változtatás volt benne, ami odáig oké, hogy „bevált recepten ne változtass”, de már a második fordulóban, Cesenában látni lehetett rajtuk a fáradtság jeleit, szóval hiába vagyok minden tisztelettel Marco Rossi iránt, a pulzusom az addigi -korántsem normális- 120-ról úgy 140-re ugrott fel.
Az olasz mágus -szerencsére- hamar rácáfolt aggodalmamra. A mérkőzés hetedik percében Fiola kapott kiváló labdát a tizenhatos jobb szélénél, David Raum mellett beívelte középre, megtalálva Sallai Roland fejét. Sallai szemben állt Manuel Neuerrel, így a kapus még ki tudta ütni a fejesét, pechjére azonban pont az érkező Nagy Zsolt elé. Nagy nem is várt sokat, ballal lekezelte, és rosszabbik lábával, a jobbal védhetetlenül zúdított Neuer feje fölé (1-0). Nem mellesleg ez volt a balszélső első gólja címeres mezben, tíz mérkőzést kellett rá várnia.

A lelátón eluralkodó jókedv és büszkeség mégsem tartott sokáig, három perccel később Jonas Hofmann lépett ki a magyar védők mellől egy indításra, az egyedül maradt Gulácsi mellett eltolta a labdát, majd könnyedén az üres kapuba passzolt (1-1).

Mindkét csapat számára aktívan teltek a következő percek, többnyire a németek birtokolták a labdát, de egy-egy kontrából mi is meg tudtunk lépni és eljutni beadásokig, de ezek többségében Neuer kezében landoltak. A vendég próbálkozások sem jártak több sikerrel, egyszer Werner tüzelt a kapu felé, máskor Gulácsinak kellett védeni. A félidő legnagyobb helyzetét a 44. percben láthattuk, Sallai csúsztatott az ötösön érkező Fiola elé, aki kapásból tüzelt, de Neuer igazolta klasszisát, és egy reflexszerű mozdulattal lábbal hárított. Ez volt a játékrész utolsó fontos mozzanata.

A második félidőre egyik kapitány se cserélt, a játék képe pedig nem is változott, továbbra is Németország tartogatta a labdát, építgette a támadásait, de a mienk hősiesen helytálltak, Szoboszlaitól kezdve a remeklő Orbánig mindenki kivette részét a védekezésben. A 69. percben jöttek az első változtatások, beállt az NB I gólkirálya, Ádám Martin, illetve az előző két meccsünkön kezdő Loic Nego, majd nem sokkal később az Amerikában bomba formában játszó Gazdag Dániel is. A vendégek szövetségi kapitánya, Hansi Flick is letette a voksát a vérfrissítés mellett, negyedóra alatt öt poszton változtatott, betette például a középpályára Ilkay Gündogant és Julian Brandtot, majd két tehetség, Karim Adeyemi és Lukas Nmecha, végül a rutinos róka, Thomas Müller is pályára lépett. Hiába, a magyar védelem állta a sarat, sőt a nagyobb helyzetek éppen a német kapu előtt alakultak, a Szalai Ádámot váltó Ádám Martin több alkalommal is szabadon fejelhetett, igaz túl nagy gondot nem okozott vele Manuel Neuernek. Noha Rossi játékosai jól láthatóan elfáradtak a találkozó végére, de teljesítették az újabb küldetést, 1-1-gyel küldték haza a világ egyik legjobb válogatottját!

A mögöttünk levő három meccs jutalma pedig egyelőre egy második hely az A divízió „halál csoportjában”, a 3. csoportban, ahol jelen pillanatban a világ legértékesebb nemzeti csapata, Anglia áll az utolsó helyen. A küzdelmek most vannak féltávnál, és egy újabb győzelem szinte biztossá tenné a bennmaradásunkat.
Emellett ennél is valószínűbb, pláne ezekkel a bravúrokkal, hogy az NL-szereplésünk pótselejtezőt érhet a következő Európa-bajnokságra, ha a selejtezőből nem jutnánk ki. Akkor pedig akár folytatódhatna is az idillikus képsor a megtelt arénákkal, és megfricskázott nagycsapatokkal.

Ami viszont biztos, a magyar válogatott az elmúlt egy évben nyolc alkalommal játszott a világranglista legjobb 12 csapatának valamelyikével, amiből csupán háromszor kapott ki, noha papíron nyolc-tízszer értéktelenebb.

Ne feledjék, a Nemzetek Ligája sorozatot a Network4-en, az ARENA4 és az ARENA4+ felületén is követhetik, a mai nap például az Észak-Macedónia – Gibraltár találkozót 18.00-tól és a Szlovénia-Szerbia összecsapást 20.30-tól.